Szerkesztői előszó

Kedves Katalógus Olvasó!

Jelen online katalógus a tihanyi KOGART Házban megrendezésre kerülő Absztrakt valóság című kiállítás teljes műtárgylistáját, a művészekről szóló életrajzi szócikkeket (ebben pedig a kitekintést tágító külső hivatkozásokat, linkeket) illetve a gyűjtőkkel kapcsolatos szemelvényeket, írásokat találhatnak.
Munkánk alapvető célja az volt, hogy két magyar műgyűjtemény anyagán keresztül nyújtsunk betekintést a nemzetközi avantgárd grafika történetébe, izgalmas műfaji sokszínűségébe. A Pán-Mezei Gyűjteményből kiválogatott műveket magunk mértük fel (technika, méret), majd egybevetettük Lambing Roberta művészettörténész listájával, amit a gyűjteményt feldolgozó szakdolgozatában közölt. Bár a művek nagy része cím nélkül szerepel, azonban némelyiket sikerült kutatásaink során beazonosítanunk (Capogrossi, Ernst, Miró, Tobey). A datálás kérdése szintén sok helyen hiányos; bizonyos művek esetében a készítés éve egyértelműen jelzett a szignatúrában, vagy a hátoldalra került későbbi (gyűjtői) autográf kommentárban. A művek egy jelentős részének datálása stíluskritikai módszerrel, csupán évtizedes pontossággal állapítható meg (Anthoons, Doucet, Thépot), a művek harmadik csoportja esetében azonban további kutatást igényel a kormeghatározás. Az egyes művek korábbi reprodukálásra, kiállításra vonatkozó adatait csupán részben sikerült feltárnunk és jeleznünk. Bízunk abban, hogy a kiállítás nyitva tartása alatt kutatásaink további eredményei is felkerülnek a honlapra.
A Patkó Imre Gyűjteményt tudományos szempontból Almási Tibor művészettörténész dolgozta fel, és közölte könyv formájában (Győr, 2000). Egy-két mű esetében sikerült pontosításokat tennünk a címre, a keletkezésre vagy a bekerülésre vonatkozóan (Braque, Calder, Chagall, Rouault, Schöffer, Székely, Tanning, Vieira da Silva).

Reméljük, hogy hasznos, érdekes és informatív lesz az Ön számára a kiállítás elektronikus katalógusa.

Mészáros Zsolt, Szabó Noémi, művészettörténészek, a kiállítás kurátorai

Willy Anthoons (1911-1983)

 
Willy Anthoons: Cím nélkül
Willy Anthoons (1911-1983)
 
Cím nélkül (1950-es évek vége)
 
kollázs, papír, 210×149 mm
jelezve jobbra lent: WA
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 

 

 

 

 

 

 

 

Belga szobrász. 1914-ben a család Londonba menekült a háború elől. Itt kezdte az iskolát, ahol már agyagból osztálytársait mintázta. Művészeti tanulmányokat 1927-1937 között az ixelles-i Képzőművészeti Akadémián, majd az Iparművészeti Főiskolán folytatott. 1931-1932 között a katonai szolgálata alatt feletteseiről készített mellszobrokat. Pályája elejét a portré, valamint az akt- és anyaság-ábrázolások határozták meg. A II. világháború után fordult a figuralitástól az absztrakció felé. Felfedezte Mondrian festészetét. 1948-ban költözött Párizs mellé. Sokat utazott, világszerte kiállított, és baráti kapcsolat fűzte a nonfiguratív művészet olyan jeles képviselőihez, mint Calder, Arp, Schöffer, Manessier, vagy az író-kritikus Michel Seuphor. Súlyosbodó idegi problémája miatt 1977-ben fel kellett hagynia az alkotómunkával.

Bővebben...

Karel Appel (1921-2006)

Karel Appel: Figura hallalKarel Appel (1921-2006)
 
Figura hallal
 
litográfia, papír, 630×495 mm
jelzés nélkül
ltsz.: K.85.21.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
 
 
 
Holland származású festő, Párizsban és New Yorkban élt és dolgozott. Tanulmányait az amszterdami Képzőművészeti Akadémián végezte 1940-1943 között. A háború után a gyermekrajzok szellemében kezdett el dolgozni. Első egyéni kiállítására 1946-ban a groningen-i Het Beerenhuis-ban került sor. Corneille, Constant, Asger Jorn, Dotremont és Joseph Noiret társaságában 1948-ban alapító tagja volt az 1951-es betiltásáig működő COBRA művészcsoportnak. Tagjai a szürrealizmus elutasításával a forma és a szín teljes szabadságát tekintették művészeti vezérelvüknek. Appel 1950-től festményein egyre vastagabb festékréteget alkalmazott, a felület kavargó formáiban állatfigurák, szörnyek és emberi alakok bukanannak fel. Az 1954-es Velencei Biennálén UNESCO-díjban, 1960-ban pedig a Nemzetközi Guggenheim Díjban részesült. 

 

 

Bővebben...

Hans Bellmer (1902-1975)

Hans Bellmer: Cím nélkülHans Bellmer (1902-1975)
 
Cím nélkül
 
ceruza, fedőfehér, papír, 170×115 mm
jelezve balra lent: Bellmer
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Sokoldalú alkotó: festő, grafikus, fényképész, szobrász.  A szürrealizmus egyik legnagyobb alakja. 1923-ban a berlini Műszaki Főiskolán kezdte meg tanulmányait, de jobban érdekelte őt a politika, Karl Marx munkássága és a dada-mozgalom. Művészekkel, többek között Georg Grosz és Otto Dix festőkkel ismerkedett meg. Abbahagyta az iskolát, és tipográfusként, könyvkötőként dolgozott. 1933-ban a náci hatalomátvétel után eldöntötte, hogy ennek az új államnak nem fog semmi hasznosat tenni. Ekkor született legismertebb műve, a Baba (Die Puppe).

 

Etienne Beöthy (1897-1961)

Etienne Beöthy [Beöthy István]: Cím nélkül [Szobor-terv]Etienne Beöthy [Beöthy István] (1897-1961)

Cím nélkül (1930)
 
tus, papír, 288×190 mm
jelezve balra lent: EBeöthy Paris 1930
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
Kiállítva: Rejtőzködő rajzok. Válogatás a Pán-Mezei grafikai gyűjteményből. 2B Galéria, Budapest, 2007. jan. 11. - febr. 24.
 

 

 

Magyar származású szobrász. Apja kívánsága az volt, hogy beiratkozzon a Műegyetemre, de Beöthy, bár érdekelte az építészet, nem tett ennek eleget. 1919-ben Rippl-Rónai József szabadiskolájában és Vedres Márk műhelyében tanult. 1920-1924 között pedig a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára járt. Az egyetem után európai tanulmányutat tett Bécs, München, Párizs, London, Firenze, Róma, Nápoly, Velence állomásokkal, és 1926-ban Párizsban telepedett le. Az 1931-ben megalakult Abstraction-Création [Absztrakció-Alkotás] egyik alapító tagja volt, amely a nonfiguratív művészeket tömörítette. Beöthy plasztikája látható André Kertész híres felvételén (Szatirikus táncosnő, 1926). Mind Magyarországon, mind Franciaországban számos társasághoz csatlakozott és kiállított. A II. világháború után egyik alapítója és vezetőségi tagja a korszak egyik legfontosabb csoportosulásának és fórumának, a Réalités Nouvelles-nek [Új valóságok]. Segítette a magyar művészek franciaországi ismertségét, és viszont, kiállításokat, megjelenéseket szervezett a számukra. Absztrakció elmélettel is foglalkozott: színtannal, arányokkal (Aranysor). Az avantgárd művészet egyik nagyhatású alakja, nemcsak szervezőként, hanem alkotóként is. 

 

Bővebben...

Antal Biro (1907-1990)

Antal Biro [Bíró Antal]: Cím nélkülAntal Biro [Bíró Antal] (1907-1990)
 
Cím nélkül (1965)
 
olaj, papír, 132×252 mm
jelezve jobbra lent: Antal Biro 19.6.1965
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona

 

Magyar származású festő. Kalandos pályája során sokat utazott szerte a világban: alkotott, művésztelepeken tanított, jógaiskolát tartott fenn. Fiatalon Bécsben árnykép-rajzolásból élt, majd 1928-1939 között Párizsban karikaturistaként működött. Itt kezdte meg művészeti tanulmányait. 1940-1945 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára (mesterei: Szőnyi István, Varga Nándor Lajos). Franciaországban 1950-től élt.

 
 

Bővebben...

Christine Boumeester (1904-1971)

Christine Boumeester: Cím nélkül
Christine Boumeester (1904-1971)
 
Cím nélkül (1940)
 
ceruza, papír, 140×188 mm
jelezve jobbra lent: C. Boumeester ’40
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
 

 

A mai Indonézia fővárosában, Jakartában született, amely akkor holland gyarmat volt. A család öt generáció óta élt ott. Boumeester 1921-ben költözött át végleg Európába. 1922-1924 között Den Haag-ban, a Szépművészeti Főiskolán sokszorosító grafikát tanult. 1935-ben telepedett le Párizsban. Beiratkozott az Académie de la Grande Chaumière-be, ahol megismerkedett későbbi férjével, Henri Goetz amerikai festő-grafikussal.

 

Bővebben...

Georges Braque (1882-1963)

 

Georges Braque: Madár, lombok
Georges Braque (1882-1963)
 
Madár, lombok (1960-1967)
 
litográfia, papír, 600×430 mm
jelezve balra lent: Georges Braque
jelezve középen lent: oiseau feuillage [madár, lomb]
jelezve jobbra lent: litographie
ltsz.: K.85.1.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
Publikálva: Georges BraqueDerniers Messages [Utolsó üzenetek]. Arte-MaeghtParis 1967. [Braque 1960-as gouache rajza után]
 
 

Francia festő, grafikus, szobrász. 1900-ban érkezett Párizsba. Pályája elején fauve stílusú tájképeket festett, amelyeken Matisse, a festészeti mozgalom vezéralakjának hatása figyelhető meg. Majd Braque Cézanne festészetéből kiindulva fokozatosan eljutott a geometrikus képszerkesztésig. 1908-1914 között Picassóval közösen dolgozták ki a kubizmus elveit. Maga az irányzat neve egyébként egy korabeli francia kritikus Braque képeiről adott gúnyos jellemzéséből született. A költő Apollinaire viszont így ünnepelte a festőt: „Íme, Georges Braque! Szerepe hősi szerep volt - békés művészete csodálatos művészet! Keményen törekszik célja felé. Gyöngédséggel teljes szépséget fejez ki, festményeinek gyöngyházszínei szivárványosan vonják be érzéklésünket. Angyali festő” [forrás].

Bővebben...

Victor Brauner (1903-1966)

Victor Brauner: Madarak
Victor Brauner (1903-1966)
 
Madarak (1958)
 
linómetszet, karton, 170×240 mm
jelezve balra lent (lemezen): VB.
jelezve jobbra lent (papíron): Victor ∞ 4. VI.1958
sorozatszám: 4/25
ltsz.: K.85.136.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
Román származású szürrealista festő. Művészi pályáját 1924-ben kezdte a román avantgárd első hullámának meghatározó alakjaként. 1930-ban költözött Párizsba, ahol Yves Tanguy vezette be a szürrealisták körébe, amelynek aktív tagjaként és kiállítójaként működött.

 

 

Alexander Calder (1898-1976)

Alexander Calder: LitográfiaAlexander Calder (1898-1976)
 
Ballons et cerfs-volants [Léggömbök és papírsárkányok] (1960-as évek vége)
 
litográfia, papír, 367×294 mm
jelezve jobbra lent: CA
ltsz.: K.85.20.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
 
 
 
 
Amerikai szobrász, a mobil szobrászat úttörője. Mérnöki tanulmányokat végzett mielőtt 1923-ban beiratkozott a New York-i Art Students League iskolába, ahol festészetet tanult. 1925-ben elvállalt egy illusztrációs munkát a National Police Gazette számára, ahonnan két hétre a Ringling Brothers - Barnum & Bailey Cirkuszba küldték, hogy készítsen vázlatokat a helyszínről. Itt szeretett bele a cirkuszba, amely vonzalom végigkísérte pályáját. Az 1926-ban általa létrehozott Cirque Calder összetett és egyedülálló művészeti formát képviselt. Az előadás cirkuszi porond makettjén folyt, amelyben Calder kézzel mozgatott mindent: a parányi - drótból, bőrből, szövetből és más talált anyagokból készített - előadókat, állatokat és kellékeket. A Cirque Calder, amely jóval megelőzte korát, egész életén keresztül a kísérletezés terepe maradt a művész számára.
 

Giuseppe Capogrossi (1900-1972)

Giuseppe Capogrossi: Nyomat a XXe siècle [Huszadik század] című folyóirat számáraGiuseppe Capogrossi (1900-1972)
 
Nyomat a XXe siècle [Huszadik század] című folyóirat számára (1958)
 
sablonnyomat, papír, 317×245 mm
jelzés nélkül         
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
Publikálva: XXe siècle, 1958. márc. X. L’écriture plastique [Jelírás]
 

 

 

 

Az 1945 utáni olasz absztrakt művészet egyik vezető alakja. Rómában született nemesi családban. A jogi egyetem elvégzése után fordult a művészethez. Figurális festészettel kezdett, majd párizsi tartózkodása (1927-1933) alatt megérintette az avantgárd szellemisége. A francia főváros később is fontos igazodási pontot jelentett számára, élete során többször ellátogatott ide. A II. világháború után végleg szakított a figurális ábrázolással. Védjegyévé vált a jelszerűvé egyszerűsített, lekerekített „E” betűhöz hasonló, fésűszerű grafikai forma, amely kompozíciói ritmusalapjaként szolgált, de önmagában is megjelent.

Bővebben...

César Baldaccini (1921-1998)

César Baldaccini: KockaCésar (1921-1998)
 
Kocka (1976)
 
litográfia, papír, 630×550 mm
jelezve jobbra lent: César 76
sorozatszám: 53/90
ltsz.: K.85.10.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 

 

 

 

 

 

Francia szobrász. Marseille-ben született olasz szülők gyermekeként. 1935-1939 között a Marseille-i Szépművészeti Főiskolán tanult, majd 1943-1948 között Párizsban folytatta tanulmányait. 1952-től készítette fémhulladékokból összehegesztett szobrait, hírnevét a bogarakat, különböző állatokat és aktokat ábrázoló plasztikáinak köszönhette.

Bővebben...

Marc Chagall (1889-1985)

Marc Chagall: Litográfia a XX. század című folyóirat számáraMarc Chagall (1889-1985)

Nyomat a XXe siècle [Huszadik század] című folyóirat számára (1966)
 
litográfia, papír, 312×485 mm
jelezve balra lent: nyomtatott névjegy
ltsz.: K.85.18.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
Publikálva: XXe siècle, 1966. máj. XXVI. Quatre thèmes: Chagall, portes d’Afriques, la ville, 1907-1917 [Négy téma: Chagall, Afrika kapui, a város, 1907-1917]
 
 
 

Jeanne Coppel (1896-1971)

Jeanne Coppel: Cím nélkül [Plakát-terv]
Jeanne Coppel (1896-1971)
 
Cím nélkül (1948)
 
litográfia, papír, 550×230 mm
jelezve jobbra lent: J. Coppel 48
felirat középen lent: Affiche pour une exposition chez Colette Allendy 1950 [Colette Allendy galériájában rendezett kiállítás plakátja 1950]
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
Kiállítva: Családok V. Pán-Mezei család. 2B Galéria, Budapest, 2008. febr. 8. – márc. 8.
 
 
 
 
 
 
 
Galacon (Galaţi) született Romániában. 1912-ben kiutazott Berlinbe, ahol olyan avantgárd alkotókkal találkozott, mint Mikhail Larionov és Natalia Goncharova. Az ő közvetítésükkel ismerkedett meg a rayonizmussal. 1915-ben Berlinből útra kelt, megfordult Londonban, majd Monte-Carlóban, ahol alkalma volt látni a Gyagilev-féle Orosz balettet. 1916-ban tért vissza Romániába, amikor hazája is belépett az I. világháborúba. Első absztrakt kollázsait ekkor készítette, amely műfaj aztán végigkísérte pályáját. 1919-ben költözött Párizsba. Első kiállításának (1950) katalógus-előszavát Michel Seuphor írta. A neves kritikus szerette munkáit, amelyeket Braque kollázsaihoz mért. Coppel Párizsban rendszeresen kiállított, például Colette Allendy galériájában. A Réalités Nouvelles [Új valóságok] csoportjához tartozott.
Művei többek között a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, Unterlinden Múzeum (Colmar), British Múzeum (London), Museum of Modern Art (Cambridge, Jerusalem, São Paulo) gyűjteményeiben találhatók.
 
 

Corneille (1922-2010)

Corneille: Cím nélkülCorneille (1922-2010)
 
Cím nélkül (1963)
 
 
litográfia, papír, 310×188 mm
dedikáció: Pour votre anniversaire bien amicalement, Corneille ’63 [Születésnapjára jó barátsággal, Corneille ‘63]
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
Irodalom: Iványi Bianca: A Pán-Mezei Gyűjtemény II. Pán Imre franciaországi tevékenységének tükrében. Artmagazin, 2004/4. 
Kiállítva: Családok V. Pán-Mezei család. 2B Galéria, Budapest, 2008. febr. 8. – márc. 8.

 

 
 

Holland származású festő. Az amszterdami Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. A II. világháború utáni első útja Budapestre vezetett, ahová visszaemlékezése szerint Eppinger-Weiss Margit, egy gazdag textilgyáros felesége hívta. Négy hónapot töltött a romokban heverő, de pezsgő kultúrájú magyar fővárosban. Pán Imre és az Európai Iskola művészei révén megismerkedett az avantgárd irányzatokkal: „majdnem biztosan kijelenthető, hogy művészetem akkor egészen más irányba fordult” – írta később. Budapesten nyílt első kiállítása az Európai Iskola szervezésében. 1949-ben járt először Észak-Afrikában, ahol felfedezte az arab világot, és a berberek művészetét. A COBRA-csoport (1948-1951) egyik alapító tagja. Sokat utazott a világban (Afrika, Dél-Amerika, Mexikó, Kína, Japán, Indonézia). Ezek az élmények nagymértékben inspirálták alkotói fejlődését. 1960-as években visszatért a figuratív ábrázoláshoz. Művészetében központi motívum a nő, a madár, a nap, a kígyó és a macska. A festészeti és grafikai munkásság mellett, kerámiákat, szobrokat is készített.

Bővebben...

Sonia Delaunay (1885-1979)

Sonia Delaunay: Cím nélkül
Sonia Delaunay (1885-1979)
 
Cím nélkül (1923-1951)
 
golyóstoll, fedőfehér, papír, 210x170 mm
jelezve középen lent: SD. 1923-51
jelezve jobbra lent ceruzával: F.1357
felirat hátul: Dessin original [eredeti rajz]
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
 
 
Ukrán származású festő. 1905-ben költözött Párizsba. Itt beiratkozott az Académie de la Palette képzőművészeti magániskolába. 1910-ben kötött házasságot Robert Delaunay francia festővel. Nevükhöz kötődik az orfizmus (Apollinaire keresztelte el), amely a fény és a tiszta színek elsőbbségét hirdette. A Gyagilev-féle Orosz balett számára jelmezeket tervezett (Kleopátra). Férjével közösen dolgozta ki a szimultanizmus elméletét, amelynek elveit többféle műfajban érvényesítette a ruha- és textiltervektől kezdve, a könyvborítókon, kollázsokon át, egészen az autókarosszériákig. 1936-ban ő volt a 10. aláírója Tamkó Sirató Károly költő, műfordító Dimenzionista manifesztumának. A II. világháború után részt vett a Réalités Nouvelles [Új valóságok] megalapításában. 1964-ben a Louvre életmű-kiállítást rendezett számára. Ő volt az első női képzőművész, akinek  a nagymúltú múzeum még életében ilyen átfogó jellegű tárlatot szervezett. 1975-ben megkapta a Francia Becsületrendet. Legújabb életmű-kiállítása 2014 októberében nyílik a párizsi Musée d'Art Moderne épületében.
 

Yves Deloule

Yves Deloule: Cím nélkül
Yves Deloule (1944)
 
Cím nélkül (1970)
 
vegyes technika, papír, 150×197 mm
jelezve jobbra lent: Deloule 70
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
 

 

Visszahúzódó, ám izgalmas művész képe bontakozik ki a róla fellelhető töredékes információkból. Párizstól 5 kilométerre, Noisy Le Sec kisvárosban lakik. Főleg csoportkiállítások résztvevőjeként találkozunk a nevével. Újító és egyéni módon kísérletezik a grafikával, hol összekapcsolja a képregénnyel (Le Tintin ou le miroir brisé, 1977), hol térbeli, installatív módon használja (Table des nouveautés / Dessin, 2001). A kiállításon szereplő munkák korai korszakából valók. 

 

Bővebben...

Jacques Doucet (1924-1994)

20140901 143848 8764Jacques Doucet (1924-1994)
 
Cím nélkül (1960-as évek)
 
tus, papír, 560×410 mm
jelezve jobbra fent: Doucet
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
 

 

 

 

 

Francia képzőművész. Fiatal korában rajzolt, verseket írt. 1941-ben felkereste Max Jacob szürrealista költőt, aki arra bátorította, hogy fejlessze tovább tehetségét. Az 1940-es évek elejétől festett, és kiállított. Franciaország német megszállása alatt csatlakozott az ellenálláshoz, de elfogták, és bebörtönözték. A II. világháború után, 1947-ben Budapesten találkozott Corneille-el, illetve Pán Imrével és Mezei Árpáddal, akiken keresztül bekapcsolódott az Európai Iskolába. Itt fedezte fel Klee művészetét, amely nagy hatást gyakorolt rá. A COBRA-csoport egyik alapító tagja. Doucet első párizsi kiállítása 1948-ban nyílt Colette Allendy galériájában. Doucet művészete merített a graffiti és gyerekrajz eszköztárából.

Bővebben...

Max Ernst (1891-1976)

Max Ernst: Cím nélkül Max Ernst (1891-1976
 
Illusztráció Benjamin Péret La brebis galante című művéhez (1949)
 
sablonnyomat, papír, 240×195 mm
hátoldalon Pán Imre kézírása: pochoir en partie imprimée les couleurs en pochoir
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
Publikálva: Benjamin Péret: La brebis galante. Editions Premières, Paris, 1949.
Reprodukálva: Ébli Gábor: Pán-európai avantgárd. Pán Imre (1904-1972) újrafelfedezése. Európai Utas, 2003/3., 27. [Íves figurák címmel]
Kiállítva: Rejtőzködő rajzok. Válogatás a Pán-Mezei grafikai gyűjteményből. 2B Galéria, Budapest, 2007. jan. 11. – febr. 24.

 

 

Német festő, grafikus, szobrász, költő. A szürrealizmus egyik legnagyobb hatású alakja. A bonni egyetemen hallgatott filozófiát, művészettörténetet, irodalmat, pszichológiát és pszichiátriát. Közben a környék elmegyógyintézeteit látogatta, és a betegek alkotásait gyűjtötte. Nem részesült hagyományos művészeti képzésben. Autodidakta módon kezdett festeni, például Chirico olasz festőtől tanult.

Bővebben...

Natalia Goncharova (1881-1962)

Natalia Goncharova: Cím nélkülNatalia Goncharova (1881-1962)
 
Cím nélkül
 
rézkarc, papír, 153×115 mm
jelezve balra lent (lemezen): NG
jelezve balra lent (papíron): NG
sorozatszám: 15/60
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 

 

 

 

Orosz származású festő. Férjével Mikhail Larionovval mind az orosz, mind a nemzetközi művészetre hatottak. Munkássága változatos, felöleli a festészetet, illusztrálást, tervezőgrafikát. Első példaképei Cézanne, Van Gogh, és Gauguin. Merített továbbá a népművészetből (ikonok, nyomatok), amely az erőteljes, merész színkezelésben vagy a darabos alakformálásban érhető tetten. Az ő és Larionov nevéhez kötődik a rayonizmus. 1914-ben Párizsba utazott, ahol a Gyagilev-féle Orosz balett számára tervezett díszleteket, jelmezeket. Velük tartott az európai turnéjukon, majd 1919-ben telepedett le férjével a francia fővárosban. Munkásságában a két világháború között is fontos szerepet játszott a festészet mellett, a színház és a ruhatervezés. Az 1950-es években új korszaka következett, letisztult, egyszerű geometrikus formákból építkezett képein.

Bővebben...

Hantai Simon (1922-2008)

Hantai Simon: KompozícióHantai Simon (1922-2008)
 
Kompozíció
 
szitanyomat, papír, 635×580 mm
jelzés nélkül
ltsz.: K.85.547.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 

 

 
Magyar származású festő. 1941-1948 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait (mesterei: Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla). 1948-ban megkapta a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, amelynek lejártával nem tért vissza az országba, hanem 1949-ben letelepedett Párizsban. Megismerkedett André Breton író-költővel, a szürrealista mozgalom fejével. Az 1950-es évek elején született színgazdag képeit biomorfikus alakzatok, fantasztikus lények népesítették be. Fokozatosan eltávolodott a szürrealizmustól, és a gesztusfestészet felé vette az irányt. Ebben szerepett játszott Jackson Pollock művészete is, amellyel 1952-ben találkozott a francia fővárosban rendezett New York-i iskolát bemutató tárlaton.
 

Jean Hélion (1904-1987)

 

Jean Hélion: Táncos

Jean Hélion (1904-1987)
 
Táncos (1936-1969)
 
litográfia, papír, 650×460 mm
jelezve jobbra lent: Jean Hélion 36. [alatta] 69
jelezve balra lent: EA [Epreuve d'artiste/művészpéldány]
ltsz.: K.85.14.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
 
 
 
 
 
 
Francia festő. 1921-ben költözött Párizsba, ahol építész-gyakornokként dolgozott. 1923-ban autodidaktaként kezdett el festeni, majd hamarosan megismerkedett a korszak kiemelkedő művészeivel: Raymond Queneau íróval, akit a hazai közönség a Stílusgyakorlatok című könyvéről és az abból készült rendkívül sikeres színpadi feldolgozásról ismerhet, illetve Jean Arp és Alexander Calder képzőművészekkel. A korai képein felbukkanó csendéletek, portrék és tájképek fokozatosan közelítettek egy elvonatkoztatottabb formavilág felé. 1929-1939 között már teljesen absztrakt formákkal dolgozott, 1929-ben az Art Concret csoport tagja lett, és egyik alapítója az 1931-1934 között aktív Abstraction-Création [Absztrakció-Alkotás] művészcsoportnak.
 

Marcel Jean (1900-1993)

Marcel Jean: Cím nélkülMarcel Jean (1900-1993)
 
Cím nélkül (1945)
 
ceruza, papír, 290×390 mm
jelezve balra lent: Marcel Jean février [február] 1945
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
 
Francia képzőművész. Textiltervezőként dolgozott, az Egyesült Államokban is ebben a minőségében töltött el két évet. Visszatérve Párizsba, 1933-ban csatlakozott a szürrealista mozgalomhoz, amelynek aktív szervező és kiállító tagja volt. 1938 és 1945 között Budapesten élt a Goldberger-textilgyár alkalmazottjaként. 1940-ben ismerkedett meg Pán Imrével, Mezei Árpáddal, később az Európai Iskola tiszteletbeli tagjává választották. 1947-ben Mezei Árpáddal közösen publikálták Lautréamont 19. századi francia költőről szóló monográfiájukat, akiben a szürrealisták elődjüket tisztelték. Később a szürrealizmus történetét adták ki együtt 1959-ben. Munkássága szerteágazó, több műfajt is művelt a grafikától kezdve, festészeten, fotón, íráson át a tervezésig. 

Sigismund Kolos-vary (1899-1983)

Sigismund Kolos-vary: Cím nélkülSigismund Kolos-vary (1899-1983)
 
Cím nélkül (1958)
 
gouache, papír, 273×295 mm
jelezve jobbra lent: Kolos-vary 1958
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 

 

 

Magyar származású festő, grafikus, szobrász. 1925-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Utána Svájcban élt egy darabig reklámgrafikusként, majd Párizsban telepedett le, hogy a festészetnek élhessen. A Párizsi Iskola [École de Paris] művészeként rendszeresen kiállított, és beilleszkedett az avantgárd értelmiség- és művészkörökbe (Delaunay-házaspár, Seuphor, Mondrian, Salmon). 1936-ban társult a Stanley Hayter vezette Ateliers 17 grafikai csoporthoz.

 

Bővebben...

Eva Landori (1912-1987)

Eva Landori: Cím nélkül
Eva Landori (1912-1987)
 
Cím nélkül
 
akvarell, tus, papír, 310×227 mm
jelezve jobbra lent: Landori
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 

 

 

 

Jaschik Álmosnál kezdte tanulmányait. A II. világháború előtt díszleteket tervezett, illetve napilapoknak dolgozott. 1946 és 1951 között Párizsban élt, ahol Friedlander grafikai műhelyébe, és az Académie de la Grande Chaumière kurzusaira járt. A grafika élete végéig meghatározó műfaja. Kanadában telepedett le, és tagságai alapján úgy tűnik, aktív, vezető beosztású szervezője volt az ottani képzőművészeti közegnek. Több kanadai társasághoz csatlakozott: Society of Canadian Painter-Etchers and Engravers (1961-1976, alelnöke 1963-1975, Quebec-i bizottság elnöke 1966-1975), Canadian Society of Graphic Art (1972-1976), Société des graveurs du Québec (1972-1987).Landori műveit olyan közgyűjtemények őrzik, mint például Musée des beaux-arts (Montréal), Musée national des beaux-arts du Québec, Bibliothèque Nationale (Paris), Library of Congress (Washington D.C.), Szépművészeti Múzeum (Budapest). Több magángyűjteményben is megtalálhatóak munkái.

 

Jean-Etienne Legros (1917-1981)

Jean-Etienne Legros: Cím nélkül I-III. [Trois gravures originales avec une étude de Imre Pan]Jean-Etienne Legros (1917-1981)
 
Cím nélkül I. (1970)
 
 
dombornyomat, papír, 130×245 mm
jelezve jobbra lent: Jean Legros
sorozatszám: 25/35
Les Artistes Contemporaines 6. Morphèmes
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
 
 

Major Kamill (1948)

Major Kamill: Kalligráfia
Major Kamill (1948)
 
Kalligráfia (1976)
 
szitanyomat, papír, 400×400 mm
jelezve jobbra lent: Major 1976
sorozatszám: 4/5
ltsz.: K.85.449.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
 
 
 
 
Major Kamill annak a nagy nemzedéknek egyik legfiatalabb tagja (Székely Péter, Székely Vera, Hantai Simon, Reigl Judit és mások), akik Magyarországról elszármazott művészként jelentős művészeti karriert futottak be Párizsban. Major Kamill az 1960-as években Pécsett Lantos Ferenc tanítványa volt, majd 1972-ben Párizsban telepedett le, ahol hamarosan az École Superieure des Arts Décoratifs [Iparművészeti Főiskola] tanára lett, egészen 2013-ig. A francia fővárosban megismerkedett, és alkalmanként együttműködött az itt élő magyar művészek több generációjának képviselőivel, és egy idő után rendszeresen kiállít Magyarországon is.
 

Alfred Manessier (1911-1993)

Manessier:KompozícióAlfred Manessier (1911-1993) 
 
Kompozíció (1950-es évek vége)
 
szitanyomat, papír, 425×330 mm
jelezve jobbra lent: Manessier
sorozatszám: 58/100
ltsz.: K.85.480.1
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
 
 
 
Francia képzőművész. Művészeti képzését az amiens-i Szépművészeti Főiskolán kezdte, majd 1929-ben Párizsba költözött, ahol építészetet tanult, bár tanulmányait soha nem fejezte be. Előszeretettel másolta régi mesterek műveit a Louvre-ban. 1935-ben az Académie Ranson művészeti iskolában ismerkedett meg az ott tanító Roger Bissière festővel és annak baráti társaságával (Jean Le Moal, Jean Bertholle festőkkel és Etienne-Martin szobrásszal). Velük állított ki először 1938-ban a párizsi Breteau Galériában. 1943-ban a trappista szerzeteseknél töltött elvonuláson mélyen megérintette a vallás, és ez művészetének további alakulását is befolyásolta. Számos ólomüveg ablakot tervezett és kivitelezett franciaországi, külföldi templomok számára. Manessier azon kevés 20. századi avantgárd művészek egyike, aki vallásos témákra összpontosított.
 

André Marfaing (1925-1987)

André Marfaing: Cím nélkülAndré Marfaing (1925-1987)
 
Cím nélkül (1970)
 
tus, papír 320×252 mm
jelezve jobbra lent: Marfaing 70
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
 

 

 

 

 

 

 

Francia festő és grafikus. A II. világháború utáni informel festészeti törekvések egyik képviselője. 1950-es években tért át az absztrakcióra, és olyan alkotókkal ismerkedett meg, mint Léger, Soulages vagy Manessier. Rendszeresen kiállított a Réalités Nouvelles [Új valóságok] tárlatain. 1962-ben Franciaországot képviselte a Velencei Biennálén például Manessier és Poliakoff társaságában.

Bővebben...

Roberto Matta (1911-2002)

Roberto Matta: Cím nélkülRoberto Matta (1911-2002)
 
Cím nélkül (1960-as évek közepe)
 
dombornyomat, papír, 210x140 mm
jelezve jobbra lent: Matta
sorozatszám: 55/75
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 

 

 

 

 

 

 

 

 

Chilei származású festő. Építészként végzett szülővárosában, Santiago de Chilében. 1933-ban otthagyta munkáját, és Franciaországba költözött. Az első időkben a 20. századi építészet egyik vezéralakja, Le Corbusier irodájánál dolgozott. Európai utazásai során neves művészekkel ismerkedett meg, megfordult például Spanyolországban (García Lorca költő), Skandináviában (Alvar Aalto építész), Londonban (Henry Moore szobrász, René Magritte festő). Salvador Dali kérésére, találkozott André Breton író-költővel a párizsi szürrealista mozgalom fejével, aki azonnal bevette a társaságba.

Bővebben...

Jean Miotte (1926)

Jean Miotte: Cím nélkül
Jean Miotte (1926)
 
Cím nélkül (1950-es évek)
 
tus, fedőfehér, papír, 260×331 mm
jelezve jobbra lent: Miotte
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 

 

 

Matematikai tanulmányai után döntött úgy, hogy a festészetnek szenteli életét. A Réalités Nouvelles [Új valóságok] tárlatain rendszeresen kiállított. 1961-ben megkapta a Ford Alapítvány nagydíját, amely egyben amerikai alkotómunkára szóló ösztöndíjat is jelentett. A New York-i bohém Soho negyedbe költözött, ahol többek között olyan képzőművészekkel találkozott, mint Motherwell, Rothko vagy Calder, akik hatottak művészetére. 2002-ben jött létre alapítványa, amely a New York-i Chelsea Art Museum gondozásában működik.  

Bővebben...

Joan Miró (1893-1983)

Joan Miró: Cím nélkülJoan Miró (1893-1983)
 
Nyomat a XXe siècle [Huszadik század] című folyóirat számára (1958)
 
sablonnyomat, papír, 310×240 mm
jelezve balra lent: Miró
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
Publikálva: XXe siècle, 1958. márc. X. L’écriture plastique [Jelírás]
 
 

 

 

 

 
 
 
Katalán származású képzőművész. Festő, grafikus, szobrász, keramikus. A szürrealizmus egyik legfőbb képviselője. Művészetét a tudatalatti, a gyermekkor és hazája kultúrája inspirálta. 
1919-ben költözött szülővárosából, Barcelonából Párizsba, ahol az 1920-as és 1930-as években élt és dolgozott.
 

Pablo Picasso (1881-1973)

 

Pablo Picasso: BikaviadalPablo Picasso (1881-1973)
 
Bikaviadal
 
dombornyomat, papír, 365×265 mm
jelezve balra fent dombornyomással: Picasso
ltsz.: K.85.25.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
 
 
 
A Malagában született alkotó La Coruña és Madrid művészeti iskoláiban végezte képzőművészeti tanulmányait. Első sikereit Gauguin és Toulouse-Lautrec hatása alatt készült képeivel a rangos műkereskedő Ambroise Vollard párizsi galériájában éri el. Kék korszakának drámai hangvételű képeit hamarosan egy könnyedebb és harmonikusabb ciklus, az ún. „rózsaszín” festmények követik. Az 1904-ben véglegesen Párizsban letelepedő Picasso művészi útkeresésének és formai kísérleteinek összefoglaló és egyben irányadó műve az Avignoni kisasszonyok (1907). 1908-től Georges Braque-al a XX. század művészetét alapvetően befolyásoló kubizmus kialakítója. Picasso római tanulmányútja és Jean Cocteau íróval közös színházi tevékenysége hatására 1920 körül ismét visszatért a klasszikus figuraformáláshoz. Ebben az időben képeit monumentális, vaskos és nyers alakok népesítik be. Az öntörvényű festő 1925-től már a szürrealista mozgalommal alakított ki lazább kapcsolatot. Picasso életében ez az időszak műfaji sokszínűséget eredményezett: innen datálható gazdag szobrászi tevékenységének kezdete, és ekkor készíti el a Minotaurusz-rajzokat.
 

Anton Prinner (1902-1983)

Anton Prinner: SUF 6437Anton Prinner (1902-1983)
 
SUF 6437
 
rézkarc, papír, 100×620 mm
jelezve jobbra lent: Prinner
jelezve balra lent: SUF 6437
Hátoldalán fent kézírással: Mezei Gábor tulajdona, Pán Imre párizsi gyűjteményéből 1968-ban került ide
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
Kiállítva: Anton Prinner retrospektív kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 2007. ápr. 11. – máj. 23. Signe de Prinner [Prinner jele] címmel
Reprodukálva: Anton Prinner retrospektív kiállítása. Katalógus. Szerk. Cserba Júlia, Uhl Gabriella. Ernst Múzeum, Budapest, 2007. 30. old.
 
 
 
A szöveg fordítása:
Örömömmel értesítjük, hogy Prinnernek saját telefonja van:
SUFFREN 64-37
Büszke rá, mint minden idióta. Az első, aki felhívja, ajándékot kap. Vigyázat! 10 óráig alszik. 11 óra előtt nem szabad felébreszteni. 
 
 

Reigl Judit (1923)

Reigl Judit: Hangírás József Attila emlékéreReigl Judit (1923)

Hangírás József Attila emlékére (1965)
 
tus, papír, 185×255 mm
jelezve a mű hátoldalán: József Attila „A Dunánál” verse. Hangírás. 1965. J. Reigl
ltsz.: K.85.211.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
 
 
Reigl Judit Párizsban élő festőművész. 1941-1945 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult (mestere Szőnyi István). 1950 óta Franciaországban él és dolgozik.
 

Georges Rouault (1871-1958)

Georges Rouault: MiserereGeorges Rouault (1871-1958)
 
„Nous devons mourir, nous et tout ce qui est nôtre” [Meg kell halnunk, nekünk és mindennek, mi a miénk]. Miserere-sorozat, 43. lap (1922)
 
hidegtű, aquatinta, papír, 510×360 mm
jelezve jobbra lent: 1922 GR
Hátoldalán fent középen etikett a következő szöveggel: Mercury Gallery / 26, Cork Street, London, W1 / Regent 7800 / Title: "Nous devons mourir, nous et tout qui est notre" / Purchase: I. Patkó, Esq. / Date: 2nd April 1966
ltsz.: K.85.24.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 

 

 

 

Francia festő és grafikus. Georges Rouault 1891-ben iratkozott be a párizsi Szépművészeti Főiskolára, ahol nagyra tartott mestere Gustave Moreau vallásos-szimbolista stílusú művészete hatott rá. 1905-ben az Őszi Szalonon kiállította néhány művét a fauvisták (pl. Henri Matisse) között. Bár erős, fekete kontúrokkal kialakított, sík formákból építő képalkotó módszere rokonítható a fauvizmussal, Rouault erősen szakrális, mélyen vallásos, és leginkább a gótikus ólomüveg ablakok stílusát idéző művészetének egyedi, személyes és expresszív hangvétele társtalanná teszi őt a kortársai között.

Bővebben...

Nicolas Schöffer (1912-1992)

Nicolas Schöffer: IkonosztázNicolas Schöffer (1912-1992)

Ikonosztáz (1976)
 
szitanyomat, papír, 810×520 mm
jelezve jobbra lent: Schöffer 76
sorozatszám: 13/13
E.A. [Epreuve d’artiste/művészpéldány] HC. [Hors Commerce/kereskedelmen kívül]
ltsz.: K.85.13.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 

 

A kalocsai származású Schöffer Miklós a kinetikus művészet kiemelkedő alkotója. Budapesten szerzett jogi doktorátust, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1936-ban költözött Párizsba, élete végéig montmartre-i műtermében, a Villa des Arts műteremházban élt. Korai alkotóéveiben szürrealista festményeket készített, majd 1949-től figyelme a mechanika felé fordult, és kinetikus (mozgó) szobrokkal kísérletezett. 1949-től 1953-ig tizenöt önálló térdinamikus konstrukciót készített, amelyek antennaszerű tükreikkel optikailag megsokszorozzák a környezetüket. 1957-1960 között készített fénydinamikai műveiről így vall a művész: „Az elanyagtalanítás és meghatározhatatlanság nem semmisítik meg a mű konstruktív értékeit, hanem felszabadítják szerkezetét, feltárják annak rejtett gazdagságát…”.

Schöffer műveinek többsége a környezeti hatásokkal is számoló nagyméretű, szabadtérben álló environment. 1968-ban a Velencei Biennálé nagydíjával tüntették ki. A művész kalocsai szülőházából kialakított, 1980 óta működő múzeum a tervek szerint a jövő évben teljesen megújul.

Bővebben...

Pierre Székely (1923-2001)

Pierre Székely: MérlegPierre Székely (1923-2001)
 
Egyensúly (1970-1971)
 
szitanyomat, papír, 505×505 mm
jelezve jobbra lent: Székely
jelezve balra oldalt: „Equilibre” 1970-71 estampe soie/granit
dedikáció balra lent: Patkó Imrének
sorozatszám: 111/240
ltsz.: K.85.237.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
Kiállítva: Imre Patkó Collection. New York, Washington D.C., Los Angeles, 2009.
 
 
 

 

Magyar származású, Franciaországban élő szobrász. Pályája elején Orbán Dezsőtől és Dallos Hannától tanulta a szobrászatot. 1946-ban Párizsba települt, ahol 1953-ban felállították első monumentális absztrakt szobrát.

 

Bővebben...

Dorothea Tanning (1912-2012)

Dorothea Tanning: Kompozíció [Hommage á Max Ernst]Dorothea Tanning (1912-2012)

Hommage à Max Ernst (1974)
 
litográfia, papír, 477×378 mm
jelezve jobbra lent: Dorothea Tanning
sorozatszám: 37/500
ltsz.: K.85.5.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
Amerikai szürrealista festő és szobrász, de írói és költői munkássága is számottevő. Az amerikai Galesburgben (Illinois) született. Középiskolai tanulmányai alatt könyvtárosként dolgozott, valamivel később pedig alkalmi művészeti munkákból tartotta fenn magát New Yorkban, miközben szenvedélyesen látogatta a múzeumokat. A festészetet autodidakta módon sajátította el. Mély benyomást tett rá az 1936-ban a New York-i Museum of Modern Art-ban (MoMA) megrendezésre kerülő Fantastic Art, Dada, Surrealism [Fantasztikus Művészet, Dada és Szürrealizmus] című kiállítás. Korai művei a gyermeki fantáziából és a rémálmokból merítenek. 1942-ben ismerkedett meg Max Ernsttel, és az Egyesült Államokba emigrált szürrealista művészek körével. Ernsttel 1946-ban kötött házasságot, majd Franciaországba költözött vele.
 

Roger-François Thépot (1925-2003)

Roger-François Thépot: Cím nélkül III.Roger-François Thépot (1925-2003)
 
Cím nélkül III. (1957 körül)
 
ceruza, pauszpapír, 248x174 mm
Jelezve balra lent: Thépot
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

Francia festő. Autodidakta módon kezdett festeni. 1947-ben költözött Párizsba. Néhány évig kerámiával foglalkozott, majd 1950-ben folytatta a festészetet, de már az absztrakció irányában. Michel Seuphor kritikussal 1954-ben találkozott, amely egy hosszú barátságot alapozott meg. Az egyéni bemutatók mellett, részt vett többek között a Réalités Nouvelles [Új valóságok] vagy az École de Paris [Párizsi iskola] csoportkiállításain. 1964-ben egy ösztöndíj révén kijutott Kanadába, ahol évekig élt és dolgozott.

Bővebben...

Mark Tobey (1890-1976)

Marc Tobey: Cím nélkülMark Tobey (1890-1976)
 
Nyomat a XXe siècle [Huszadik század] című folyóirat számára (1959)
 
sablonnyomat, papír, 315×245 mm
jelezve jobbra lent: Tobey
jelezve hátul középen ceruzával: Tobey Pochoir [sablonnyomat]
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
Publikálva: XXe siècle, 1959. máj-jún. XII. Psychologie de la technique [A technika lélektana]
 

 

 

 

 

 

Amerikai festő. Pályája elején portrékészítéssel és divatrajzolással kereste kenyerét. Képzőművészeti tanulmányait a chicagói Art Institute-ban végezte. Az I. világháború után a kínai kalligráfiát és a zen tradíciót tanulmányozta.
 

Léon Arthur Tutundjian (1905-1968)

Léon Arthur Tutundjian: Cím nélkülLéon Arthur Tutundjian (1905-1968)
 
Cím nélkül (1928)
 
tus, papír, 162x105 mm
jelezve jobbra lent: LAT
jelezve hátoldalon: Tutundjian 1928, Paris
Pán-Mezei Gyűjtemény, Mezei Gábor tulajdona
 
Kiállítva: Rejtőzködő rajzok. Válogatás a Pán-Mezei grafikai gyűjteményből. 2B Galéria, Budapest, 2007. jan. 11 - febr. 24.
 

 

 

 

 

 

 

 

Örmény származású festő. 19 éves korában került Párizsba, ahol elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. 1926 és 1929 között több tusrajzot készített, amelyek fő formai elemei a vonal, a kör, a pont. A permetezett tus különleges technikája finom atmoszférikus hatást kölcsönöz ezeknek a kompozícióknak, mint ahogy a jelen kiállításban szereplő művén is tanulmányozható.

 

Bővebben...

Victor Vasarely (1908-1997)

Victor Vasarely: KompozícióVictor Vasarely (1908-1997)
 
Kompozíció (1951)

tus, papír, 284×310 mm
jelezve középen lent: Vasarely-1951
ltsz.: K.85.127.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
 

Victor Vasarely [Vásárhelyi Győző] magyar származású festő, grafikus, az op-art jelentős képviselője.
Művészeti tanulmányait 1927-ben Podolini-Volkman Artúr festőiskolájában kezdte, majd 1928-ban Bortnyik Sándor Műhely nevű magániskolájában folytatta. 1930-ban Párizsba költözött, ahol 1930-1940 között főleg reklámgrafikai munkákból tartotta fenn magát. Figyelme már korán a trompe-l'oeil [szemet becsapó] hatások, a grafikai mintázatok és a téri illúzió vizsgálata felé fordult. Első egyéni kiállítása a párizsi Denise René Galériában nyílt 1944-ben, ahol nyugtalan és vibráló motívumú (zebra, sakktábla) műveit állította ki. 1947-től alkotásai már a konstruktív-geometrikus absztrakció jegyében valósultak meg.

Bővebben...

Maria Helena Vieira da Silva (1908-1992)

Marie-Héléne Vieira da Silva: VárosMaria Helena Vieira da Silva (1908-1992)
 
Erdély (1974)
 
litográfia, papír, 365×420 mm
jelezve jobbra lent: Vieira da Silva
sorozatszám: VII/XV
EA. [Epreuve d'artiste/művészpéldány]
ltsz.: K.85.22.1.
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Patkó Imre Gyűjtemény, Győr
 
 
Portugál-francia absztrakt festő. Lisszaboni művészeti tanulmányai után 1928-ban költözött Párizsba, ahol a Grande Chaumière és a Scandinave iskolákat látogatta. Festészetet többek között Léger, szobrászatot Bourdelle, grafikát Hayter irányítása mellett sajátította el. 1930-ban házasodott össze Szenes Árpád magyar festővel.
 

DOKUMENTUMOK

 

Tamkó Sirató Károly: Pán Imre. Élet és Irodalom, 1972. március 18. (12. sz.)

"Pán Imrét nagyon sokan szerettük és becsültük itthon is. Korai halálával az európai művészetet súlyos veszteség érte. Nagy és sokirányú eredményei ellenére is gazdag életművének jelentős hányada sajnos még kiadatlan. A Montparnasse temetőben nyugszik."

 

Kováts Albert: Patkó Imre. Liget, 2000/7. sz., 80-87.

"…egy vívódó, önmagával lezárhatatlan vitát folytató, majdhogynem meghasonlott, nyugtalan szellem szüntelenül csapongó benső forrongásai, változásai voltak követhetők. S ez a nyugtalanság nem csupán befelé érvényesült, de a világ legkülönbözőbb dolgaira is kiterjedt. Patkó érdeklődéssel figyelt (mint eredetileg angolos, aztán franciául is olvasó, beszélő, a nyugati sajtóhoz hivatalból hozzáférő ember) a külpolitikán túl a tömegkommunikáció kérdéseitől a művelődés, irodalom és könyvkiadás dolgaiig, sok minden. (…) Hogy valójában mennyire nagyvonalú, eredeti és korszerű szemléletű művészetbarát és műgyűjtő volt Patkó, ez teljes mértékben csak egy jó évtizeddel később tárult fel előttem is, amikor a gyűjteményét először láttam együtt, méltó helyen, kiválóan megrendezve a győri gyűjteményben."

Bővebben...

  www.kogart.hu    www.kogartgaleria.hu     Főoldal Kiállítások Shop Kogart Tihany    Jognyilatkozat     KOGART Kiállítások Tihany 
8237 Tihany, Kossuth Lajos utca 10. 
Telefon: 06 87 538 042
Fax: 06 1 354 3838
e-mail:Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  www.bankar.hu www.gb.hu           Impresszum
                Oldaltérkép